Pulzus diagnosztikáról röviden
A pulzus diagnosztika a Hagyományos Kínai Orvoslás és az Ájurvéda legfontosabb diagnosztikai eleme.
A pulzus a szív összehúzódásának (systole) és elernyedésének (diastole) hatására az erekben kialakuló nyomásingadozása és a vér térfogata alapján, a verőerekben (artéria) a szívveréssel egyezően fellépő ritmikus nyomáshullámot értjük.
A pulzus információkkal szolgál a páciens egészségi állapotáról. Még a Hippokráteszi leírásokban is szerepel, de ma már a „nyugati” orvoslásban csak a percenkénti számát és a ritmusát vizsgálják.
A Keleti gyógyászatban a pulzus vizsgálat a kezelések alapja, amely segítségével a szervek működéséről (alul-, vagy túlműködésről), egymással való együttműködésről, a szervezetett működtető „elemek” egyensúlyáról kapunk információt. Ezen információ birtokában lehet „tervezni” a kezeléseket.
Lényege abban áll, hogy három „pulzus” pozíciót tapintunk meg mindkét csukó ütőerén. Három, különböző erősségű nyomás hatására (felületes, közbülső, és mély) kilenc-kilenc pulzuskvalitást mutat egy-egy csuklón; így összesen 18 pulzus pozíciót vizsgálunk.
Mindennapi gyakorlatban a felületes és a mély pulzusok kvalitásait vizsgálunk meg.